Keleti kapu

Kicsit megszédültem, mikor egy verőfényes májusi kora délután kiléptem az Erzsébet-térhez közeli utazási irodából. A kezemben volt a repülőjegyem: Japánba. Mikor célokat tűzünk magunk elé, mindig azt gondolom reális keretek között nyújtózkodunk. A rövid távúak tényleg megvalósíthatók, míg a hosszú távúakba sok munkát kell beletenni; tér és idő, együttállás kell a megvalósításukhoz. És vannak az…

Az erények emlékezete / az útvesztő határa

Jónak lenni erény. Gyerekkorában tanulja meg ezt az ember. De csak miután már volt egyszer rossz, azután kezdik el tanítani a jó magaviselet fontosságát. A fiatal mindent megtesz, hogy igazolja a létezését és legtöbbször ezt is erőszakosan, hangosan, mint ahogy először felsírt, évekkel ezelőtt, egy nyári éjszakán. Mégis, egy életen át tanítják számára az erényeket:…

Útvesztő

Régóta igény van rá. Nekem is. A személyesebb írásra. A mindennapi írásra. Ujjgyakorlat is, gondolattükör is. Az útvesztő szimbólum – hisz mi más is lehetne – kölcsönvett, elnyűtt és olcsó. Van, hogy nem kell ideológiát gyártani, vagy túl sokat agyalni, éjszakákon át tépelődni. Olyan ez a blog nyúlvány, mint egy kölyökkutya: ránézel és kimondod a…